A lisztérzékenység (coeliakia) a vékonybél krónikus, felszívódási zavarhoz vezető megbetegedése, mely az étkezéssel bevitt bizonyos növényi fehérjék (glutén) hatására alakul ki az erre fogékony egyénekben.

lisztérzékenység hajlama családi öröklődést mutat. Kialakulásában - a genetikai tényezők mellett - immunológiai és környezeti hatások is szerepet játszanak. A betegség gyakorisága az utóbbi időben nőtt (hazánkban 1:85 arányt észleltek), de az esetszám emelkedését valószínűleg a sokat javuló diagnosztika okozza, azaz olyan embereknél is felismerik a glutén érzékenységet, akiknél korábban erre nem került sor.

A betegség kiváltója a búzában lévő glutén alkoholban oldódó komponense, a gliadin. Emellett a rozs (secalin), az árpa (hordein) és feltehetően a zab (avenin) hasonló fehérjéi is fokozzák a gyulladást az arra érzékeny betegekben.


A lisztérzékenység tünetei:

  • klasszikus, ám nem csak a lisztérzékenységre jellemző tünet a nagytömegű, laza széklet, hasmenés, fogyás, puffadás;
  • következményes vérszegénység, gyengeség, fáradékonyság;
  • gyermekkorban a növekedés elmaradása, alacsony termet;
  • szimmetrikusan eloszló erősen viszkető kiütés a váll, ülep, fejbőr, térd, könyök területén (dermatitis herpetiformis);
  • ataxia (akaratlagos mozgások hibás koordinációja), idegbántalmak;
  • alopecia areata (foltokban jelentkező kopaszság);
  • pikkelysömör (psoriasis);


A betegség hevessége és a tünetek kialakulásának időpontja különböző lehet, ami összefügg azzal, hogy a glutén mikor került az étrendbe, és befolyásolja a glutén fogyasztott napi mennyisége is.